Európa Zöld Városa Nemzeti díjat 2023-ban Magyarországon a szakmai zsűri értékelése alapján a BKM Nonprofit Zrt Főkert Divízió szakemberei által támogatott, tervezett és kivitelezett Természetesen a Duna parton – Budapest III. kerület Pünkösdfürdő park projekt nyerte el. Ebből az alkalomból beszélgettünk Szalkai Adrienne osztályvezető vezető tervezővel (BKM Főkert Kertészeti Divízió, Tervezési osztály) és Biró Borbála, zöldfelület-fejlesztési csoportvezetővel (BKM Zöldfelület-fejlesztési csoport).
A Pünkösdfürdő parkot Budapest északi határán a Duna árvízvédelmi töltése mellett hozták létre. Hossza több, mint 1 kilométer, legnagyobb szélessége 50 méter. Eredetileg sólyapályákkal tagolt, gyepes terület volt, lombosfa és cserjeszint nélkül.

- Mire a legbüszkébbek, amikor azt látják, hogy a park ennyire kedvelt és elismert lett?
Biró Borbála: A bátor összefogásra és az innovációra vagyok a legbüszkébb. Mindenki bátor volt, aki ezt a munkát támogatta, köztük Budapest városvezetése és a Főkert szakemberei egyaránt, hiszen ez a park valójában egy nagy kísérlet a maga 6 hektáros területével.
Szalkai Adrienne: Ennek a munkának minden egyes részletét a kezünkben tudtuk tartani a koncepciótervtől kezdve a magkeverékek kialakításán át az arculatig. Csak így tudott megvalósulni az az egységesség, amit szerettünk volna, ami a tájékoztatótáblákon, a hulladékgyűjtőkön, a tanösvény pontokon is megjelenik. Nem egy megszokott városi parkot jött itt létre, erre vagyok a legbüszkébb.
- Ha végigsétálunk a parkon, a természetközeliség az első, ami egyértelműen érzékelhető. Mi volt az alapkoncepció a tervezésben?
Szalkai Adrienne: Erre a területre már 2012-ben készült egy koncepció terv. Ez alapján 2016-17-ben megszületett egy kiviteli terv, ami nem valósult meg. A két éve átadott park teljesen új alapokon jött létre. A korábbi elképzelésekhez képest a vezetés kérésére egy jóval kedvezőbb költségvetésű zöldfelületet terveztünk, melynek alapja a városszéli, Duna menti környezethez illeszkedő ökologikus gondolat.
- Említették, hogy ez a park egy nagy kísérleti zöldfelület. Milyen újításokkal találkozik itt a parkhasználó lakosság?
Szalkai Adrienne: Közterületre gyümölcsöst telepítettünk. Mezőgazdasági növényeket alkalmaztunk háromezer négyzetméteren ott, ahol az árvízvédelmi előírások miatt fát nem ültethettünk. Saját magkeveréket vetettünk három hektáron. Hatféle olyan magkeveréket állítottunk össze, melyek különböző magyar tárjegységet idéznek meg. A park különböző funkciójú területeit öntött beton burkolatú akadálymentes út köti össze. A korábbi sólyapályák betonburkolatát ledaráltuk és felhasználtuk az út alépítményeként. Figyeltünk a földtömegegyensúlyra, a zömében sík területen kis kilátópontokat alakítottunk ki a terület más részén kitermelt földből. Az volt a célunk, hogy minél kevesebb talajt vigyünk el és hozzunk vissza. Komposztáló állomást helyeztünk el, ahova a környékben lakók lehozhatják a komposztálni való hulladékaikat. Egyedi bútorcsaládot alakítottunk ki a helyszínhez, ahogy egyedi az erre a helyre tervezett játszótér is. Tűzrakóhely is készült. Két tanösvény vezeti végig az érdeklődőket a víz és a biodiverzitás témájában. A park arról szól, hogy elmagyarázzuk a lakosságnak mi a biodiverzitás, az ökológiai gondolkodás és miben áll az egyén felelőssége.
- Még mit emelnének ki az újítások közül?
Biró Borbála: Az esőkertnél például nagyon fontos, hogy ne csak azért készüljön, mert divat, hanem valós problémát oldjon meg. A területen levő sólyapályákon korábban megállt a víz, azt el kellett vezetni. Az esőkert itt rögtön látható eredményt hozott. A városi közparkok azon külső részein, amit extenzíven használnak, be lehetne vezetni az itt használt természetközeli megoldásokat, hiszen a városi ember is szeretne elszakadni a városi szövettől és erre ezek a megoldások nagyon jók. Érdemes bátornak kell lenni, kísérletezni, nem csak a klasszikus parkfelületekben gondolkodni.
Szalkai Adrienne: Az ültetési módban is eltértünk a hagyományoktól. Egy városi zöldfelületen az a cél, hogy minél gyorsabban záródjon a cserjefelület, ezért sűrűn ültetjük a növényeket, pedig egy természetes ültetési sűrűség az egyedek habitusa miatt sokkal több helyet igényelne. Ebben a parkban viszont egy négyzetméterre egy cserjét ültettünk a szokásos három-öt darab helyett.
A kertépítés általában hat centiméter vastagságú gyepnyeséssel kezdődik, majd ezt a gyökérzóna réteget elszállítjuk a területről. Itt erről szó sem lehetett, mert a termőrétegünk tíz centiméter vastag volt mindössze. Visszavágtuk a növényzetet, majd berotáltuk, a helyszínen hagytuk. Izgalmas látni, ahogy a korábbi növénytársulás megjelenik és összekeveredik a magvetésünkkel. Nagy tanulság számomra, hogy nem kell ragaszkodni a túlságosan mesterséges, szabályozott dolgokhoz, hiszen a tájépítészetnek sem az a feladata, hogy önmegvalósítás címen egy túlságosan beszabályozott dolgot hozzon létre, hanem a természetet figyelve, annak alárendelődve, azt segítve alakítson ki zöldfelületeket. Ezt a gondolatot ma már értik az emberek, ez látszik a Pünkösdfürdő parkban is a visszajelzésekből.

- Mennyire volt nehéz a közösségi tervezés során elfogadtatni a lakossággal az újszerű elképzeléseket?
Szalkai Adrienne: A koncepciótervek a covid alatti időszakban születtek meg, ezért klasszikus közösségi tervezésre nem volt lehetőségünk. Lakossági egyeztetést szerveztünk, a koncepciótervet mutattuk meg. A közelben lakóknak az volt a félelme, hogy a korábban szinte csak kutyasétáltató helyként működő zöld esetleg sűrűbben lesz látogatott, ami zavarni fogja őket. Meg kellett értetnünk velük, hogy ez nem így lesz. Lakossági kérésre a sportpálya elhelyezésén változtattunk és pingpongasztalt is beterveztünk. A covid alatti nagy lezárásokat követően a lakosság figyelme hirtelen a természet felé fordult, nagyobb lett az igényt a zöldre. Azóta másként tekintünk a zöldfelületekre, mint korábban és ezt a változást hordozza magán a terv.
- Két éve vehette birtokba a lakosság a parkot. A visszajelzések alapján melyek a legnépszerűbb helyei?
Biró Borbála: A játszótér, mert egyedi és a környéken hiánypótló létesítmény. A másik a piknikrét, ahol tűzrakó helyeket alakítottunk ki asztalokkal, padokkal, ami nem megszokott egy parkban ma még, de ebben a természetes környezetben nagyon a helyén van. A lakók kérésére bővítenünk kell majd, annyira kedvelt lett.
- Mi volt a növénytársulások összeállításakor az alapelképzelés?
Biró Borbála: Annak ellenére, hogy itt folyik a Duna, ez a terület száraz, mert a gát elválaszt bennünket a víztől. Itt, a mentett oldalon nincs víz, ezért jellemzően vízszegény társulások kerültek ide.
Szalkai Adrienne: Szerettük volna, hogy ennek ellenére vízparti hangulat jelenjen meg a parkban, ezért évelőfelületekkel igyekeztünk jelezni ezt a habitust, amihez automata öntözőrendszert is kiépítettünk egyes részeken. A park egy hosszú, keskeny terület két bejárattal, ezért ezt kihasználva egy érdekes sétaútvonalat hoztunk létre különböző karakterű helyekkel. Megterveztük a logórendszert is, ami erőteljes, de mégis egységes karaktert ad.
Szándékunk volt hazai növénytársulásokat megjeleníteni. Az ökologikus irányvonal alapján olyan alapfajokat választottunk, melyek megtalálhatók a társulásainkban. Megjelennek a homoki bokorerdő és a karsztbokor erdő hazai képviselői. Hatféle vadvirágos rét magkeveréket állítottunk össze, van közte zárt homokpuszta gyep, félszáraz gyep, lejtős sztyepprét, kétfajta sorköz magkeverék, magas borderágy és szántóföldi magkeverék. A magkeverékek összeállítása nem volt egyszerű, mert a védett fajokat ki kellett hagyni.
- Növénytelepítéskor milyen talajjavító anyagokat használtak?
Biró Borbála: Mivel a park területe egy védmű, a vékony termőréteg alatt kavicsos, agyagos feltöltésű vízzáró réteg van. Ezért mindenhol, ahol komolyabb ültetőgödröt kellett ásnunk, ott talajcserére volt szükség, amihez saját komposztot használtunk. A vetett gyep alá starter műtrágyát szórtunk ki, itt tartottuk magunkat a gyepvetés szokásos szakmai gyakorlatához. Faültetéskor mikorrhiza gombát adagoltunk. A hat hektár jelentős részén korábban nem volt egy darab fa sem, ezért az elültetett 145 db fa és 9 db koros fa struktúrát ad a parknak, megteremti a hiányzó lombkoronaszintet.
- Milyen tapasztalatokról tudnak ilyen rövid idő alatt beszámolni?
Szalkai Adrienne: Már a telepítés óta eltelt két év alatt is voltak itt olyan növények, melyeken láttuk, hogy ide nem megfelelőek. Mivel kísérleti a terület, nem ragaszkodunk hozzájuk, tanulunk a tapasztalatokból és lecseréljük a fajtát. Az ökológiai szempont arról szól, hogy ami működik, az a jó. Tehát például azok a gyümölcsfák maradnak itt, melyeknél nincs szükség permetezésre. Szerettünk volna régi magyar fajtákat telepíteni, de nem elérhető olyan minőség és nagyság, ami közparkba ültethető, ezért a beszerezhető fajták közül választottunk, szem előtt tartva, hogy magyar nemesítésű fajták legyenek.
Az Ökológiai Kutatóintézet monitorozza a területet. Önként kerestek meg bennünket, a beporzókat és a rovarvilágot figyelik, valamint azt, hogy milyen növények társulnak a rovarokhoz. A monitorozás első éves anyaga már kész. A parkba akár kéthetente is érdemes lenne kijönni, akkora a változatosság, a bíborhere virágzása például nagyon látványos. A park mindenkinek tetszik, még a kerékpárosok is megállnak és fotóznak a töltés tetején haladó kerékpárútról. Az építkezés alatt is figyeltük a lakosság reakcióját, a legtöbbet használt jelző az a „menő” volt.
VIDEO
Megyesi Éva