A megszokottól eltérő éghajlat emberre, állatra és növényre egyaránt hatással van. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe mi, kertészkedők akkor, amikor növényeket, például évelőket választunk a kertünkbe? A növények milyen tulajdonságára figyeljünk?

John Philip Grime brit ökológus természetes élőhelyeken vizsgálta a növények, köztük az évelők és a díszfüvek evolúciós fejlődése során kialakult alkalmazkodóképességét. Véleménye szerint minden növényi faj három nagy rendszer része. Léteznek a versengők, a stressztűrők és a zavarást tűrő növények. Az egyes fajták azonban nem különülnek el élesen egymástól, többségük átmenetet képez a csoportok között. Az alapjellemzők ismerete mégis segít abban, hogy a növényeket a nekik megfelelő körülmények közé telepítsük, hogy ott a lehető legjobban fejlődjenek, növekedjenek.

Ezen elvek alapján tervezett és létrehozott évelőágyásokat sem lehet azonban magukra hagyni. Ha nincs kontroll, évek alatt jelentősen, folyamatosan megváltozik a látványuk. Egyes fajták nagyobb területet foglalnak el, újak kerülhetnek be az állatoknak és a szélnek köszönhetően a környező területekről, mások elpusztulhatnak. Általában csökken a fajták sokfélesége, mert az agresszívan terjedők tényleg kiszorítják a gyengébbeket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az évelőágyásoknak minden évszakban mutatósnak kell lenniük.

Versengő növények

Olyan helyen érzik jól magukat, ami napfényes, ahol magas a talaj tápanyag tartalma és biztosított a rendszeres vízellátás. Ha mindez adott, példányaik sokáig díszítenek, hosszú életűek lehetnek, maguk a növények erőteljesek. Ezen fajták érdekes tulajdonsága, hogy nem kedvelik az úgynevezett zavaró körülményeket, azokat, amik megbolygatják őket. Ilyenek egyebek között a talaj mozgatása, a kapálás és a rendszeres erőteljes visszavágás is. Ebbe a csoportba tartoznak például a kasvirág, a bársonyos kakukkszegfű, a palástfű, a pompás kúpvirág, a pompás gólyaorr, az örökzöld zabfű.



Stressztűrő növények

A csoportba tartozók természetes körülmények között olyan helyen élnek, ahol valamilyen szélsőséges ökológiai tényező van jelen, például mélyárnyék vagy tűző nap, szárazság vagy pangó víz, forróság vagy erős fagyok, tápanyagban szegény talaj. Ez jelenti számukra a folyamatos stresszhatást. Ha netán javulnak az élőhely körülményei, akkor legyengülnek, helyüket az előző csoport növényei veszik át. Stressztűrő növények például az erdei szellőrózsa, a kékgyökér, a macskamenta, az óriás verbéna, az árvalányhaj és a sziklakertiek.



Zavarást tűrő növények

Az előző csoportokkal szemben ezek a fajták pont akkor fejlődnek jól, ha élőhelyüket folyamatosan zavarja valami, például a kapálás, vagy más talajlazítás, kaszálás. Gyorsan növekednek, sok magot hoznak, de rövid életűek, ezalatt viszont fényre, tápanyagra és vízre van szükségük. Ebbe a csoportba tartoznak az egynyári növények és a gyomnövények. Tehát amennyiben az egynyári ágyást rendszeres gyomláljuk, azzal elegendő zavaró körülményt biztosítunk az egynyári növények fejlődéséhez.